default

AZ ÁRYA MíTOSZ - 2. RÉSZ

A TESTET A TUDAT HATÁROZZA MEG

A védikus biológia aszerint osztályozza a testeket, hogy milyen tudatszintet tesznek lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a védikus biológiafelfogás szerint a test és a tudat oksági viszonyban áll egymással. Az alacsonyabb létformák közé tartoznak a vízi élőlények, a növények, a fák, a rovarok és a hüllők. Ezeknél szinte semmiféle tudatról nembeszélhetünk. A madarak és állati létformák esetében már magasabb szinten áll a tudat, a civilizált emberi létformában pedig ideálisnak mondható, hiszen lehetőséget ad arra, hogy aryanként viselkedjünk.

A Védák tanítása szerint valamennyi létforma rendelkezik valamilyen szintű tudattal, kezdve a legkisebb mikrobával. A mikroba-tudat csak elsőre olyan idegen a mai ember számára. Az American Association for the Advancement of Science 1991-es éves közgyűlésén Lynn Margulis, a híres amerikai biológus beszámolt arról, hogy a baktériumok és más egysejtű élőlények úgy viselkednek, mintha lenne tudatuk. Végül is tapasztalhatjuk, hogy a mikrobák érzékenyek a fényre, a kémiai változásokra, sőt még a gravitációra is, és a viselkedésükről elmondható, hogy

„primitív szintű tanulást"

mutat. 1995-ös What is Life (Mi az élet?) című könyvében Margulis kertelés nélkül kimondja:

„Nemcsak az állatok tudatosak, hanem minden organikus élőlény, minden önnfenntartó sejt. Egészen leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk, hogy a tudat azt jelenti, hogy tudunk a külvilág létezéséről."

7/11

Talán meglepő, de a mikroszkopikus baktériumokat a védikus irodalom is megemlíti. A mikroorganizmusok egyik típusának szanszkrit neve: indra-gopa. A fajok védikus listáján szerepelnek a vízi élőlények, a növények, a rovarok, az állatok és az ember. De ahogy számtalan növényi és rovar létforma létezik, úgy emberi létformából is sok van: nem kevesebb, mint 400.000! Egy adott emberi létforma - a többi létformához hasonlóan - megtalálható bizonyos bolygókon, de nem biztos, hogy megtalálható más bolygókon is.

Az ősi védikus alapelv szerint az élőlény a különböző létformákban különböző tudatszinteket tapasztal meg. Egy kutyatesttől nem várjuk, hogy ugyanolyan fejlettségű tudattal rendelkezzen, mint az ember. Ugyanakkor egy létformán belül is tapasztalunk különbséget a tudatszintek között, a testi fejlődés adott szakaszától függően. Az újszülött tudatállapota eltér a fiatalember tudatállapotától, a fiatalemberé pedig az öregemberétől. A kamaszkor elérésével a fiú vagy lány tudatállapota megváltozik. A tudatállapot megváltozása azonban nem meglepő számunkra, hiszen ilyenkor a test lép át kiskamaszkorból kamaszkorba.

A Védák megfordítva is igaznak tartják ezt a létformaszabályzó alapelvet: amikor különböző szintű tudatállapotokat tapasztalunk, különböző testeket kell feltételeznünk. Más szóval, a létformák védikus osztályozásában a tudat egyfajta kritérium - még a növényeknél is. A huszadik század elején a tudósok figyelme Gustav Fechner, orvos-pszichofizikus munkássága felé fordult. Fechner Nanna, avagy a növények lelki élete című 1848-as könyvét 1921-ben adták ki újra.7/12 A legtöbb ember azonban nem is erre a korai műre, hanem Sir Jagadish Chandra, indiai tudós híres kutatására emlékszik, amikor növények érzékenységét vizsgálta agresszív behatásokra.

A növény tudatának (felül)vizsgálata a közelmúltban élte reneszánszát, The Secret Life of Plants7/13 (A növények titkos élete) című sikerkönyv nyomán. A növényi tudat iránti érdeklődés megélékülésében nagy szerepe volt még Cleve Backster

„A növények elsődleges érzékelésének bizonyítékai"

című cikkének is, ami az International Journal of Parapsychology című folyóiratban jelent meg.7/14 A legtöbb hagyományos felfogású biológus, etnobotanikus és ökológus azonban nem veszi komolyan a növényi tudatot. Node hogyan is vehetnék komolyan, amikor még saját emberi tudatuk is zavarba ejti őket?

A reinkarnációval kapcsolatban kialakult közvélekedéssel ellentétben a Védák arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nincs garancia, hogy a következő életünkben is emberként születünk meg. Az emberiség léptékében ennek mérhetetlenül súlyos következményei vannak. Vajon fel vagyunk készülve arra, hogy egy állat vagy egy fa testében térjünk vissza? A reinkarnáció hívei közül nagyon kevesen számolnak ezzel a fennálló veszéllyel. A felmérések és közvéleménykutatások arról tanúskodnak, hogy miközben rohamosan nő azoknak a száma, akik elfogadják a reinkarnációt, a legtöbben így gondolkodnak:

„A halál csak egy fantom, nincs mitől félni. Mindig ember leszek és mindig emberséges."

Biztosak abban, hogy az ismétlődő születés olyan, mint egy nagy kaland, egyfajta folyamatos tanulás.

A halálközeli élményekről végzett kutatások alapján elmondhatjuk, hogy a reinkarnáció lelkes hívei biztosra veszik, hogy a következő életükben fényben, boldogságban és békében fognak megszületni. Az Omni című, paranormális jelenségekkel foglalkozó magazin 1995-ös felmérése szerint a válaszadók átlagos iskolai végzettsége négy év egyetem volt. A válaszadók 82%-a meg volt győződve arról, hogy a túlvilági lét egy fénnyel, békével és szeretettel teli utazás. Andrew Greeley, jeles szerző, a University of Chicago szociológia professzora a következő útravalót adta az Omni olvasóinak a túlvilág kapcsán:

„Egyedül úgy lehet felkészülni rá, ha alaposan felkészülünk - a meglepetésekre."