default

A modern élet ritmusa

Az átlagember nem igen használja szabad akaratát. És csakugyan, hogyan tekinthető szabadnak, ha egyszer annyi minden megköti?

Az ún. "normális ember" keresete és energiája annyira igénybe van véve, hogy alig kap levegőt. Annyi rengeteg kritériumnak kell megfelelnie, és annyi tűzkarikán kell átugrania csak azért, hogy létezni tudjon ebben a modern világban, hogy egyszerűen alig, illetve egyáltalán nem marad ideje gondolkodni. És mindezt csak azért, hogy törleszteni tudja adósságait, és eleget tudjon tenni kötelezettségeinek. Amit megtehet ebben a taposómalomban, az mindössze annyi, hogy futkos, mint a mókuska a ketrecben, és reméli, hogy még sokáig bírja, ha nem omlik össze alatta valami. Amikor hazamegy a munkából, akkor a programozott életvitel még itt is fogva tartja: tévét néz, vagy az internet előtt ücsörög. Hogy fenntartsa a látszatot, és elkerüljék a testi és lelki összeomlást, egészségtelen pótcselekvésekbe menekül, az olyanokhoz, mint a kábítószer és alkohol, vagy a szerencsejáték, csak azért, hogy végig tudja dolgozni a hetet mentális lerobbanás nélkül. Esetenként azonban előfordul, hogy valami felmondja a szolgálatot. Leggyakrabban ez a szív, vagy a frusztrált elme.

Mikor van itt idő gondolkodni és meditálni? Hát valószínűleg sosem... Ez az elkerülhetetlen anyagi cselekvés, amelyet "a modern élet ritmusának" nevezgetünk, arra szoktatja az embereket, hogy ne kérdezzenek rá az ilyen huszonnégy órás elfoglaltság forrásaira, hanem inkább fogadják el kritikátlanul ezt az áldatlan helyzetet. Ez megakadályoz bennünket abban, hogy feltegyük az élettel kapcsolatos nagyobb kérdéseket, s így nyugodtan koncentrálhatunk továbbra is a mindennapi élet anyagi kihívásaira, engedhetünk ösztöneinknek, mert így a legkönnyebb elmenekülni a ránk nehezedő állandó nyomás elől. Akik pedig a szálakat mozgatják, ők azt akarják, hogy érzéki vágyainknak éljünk, mert így elhanyagolhatjuk az élet mélyebb tapasztalásait, és helyette csak azzal leszünk elfoglalva, hogy mindig csak a pillanatnyi örömöknek éljünk.

Sokan közülünk ezen a Földön, csak a testi vágyak miatt kerültek rabszolgasorsra: a média, az anyagi kényelem, az üres ígéretek, vagy épp a kábítószerek miatt. Vajon mi az pontosabban, ami szenvedélyeink rabjává tesz bennünket? Az üres materializmushoz való kötődésünk! És ki, ill. kik ennek a destruktív materializmusnak a felbujtói? Nem nehéz kitalálni! Neked viszont nem kell bedőlnöd ennek a hamis és értéktelen programnak akkor, ha észre akarod venni magadban azt, ami a valódi érték! Az önmegvalósítás ajtaja előtted áll, és a kezedben a kulcs, amivel tökéletessé teheted az életed! Ahelyett, hogy a szükségtelen dolgokra fókuszálnál, vigyázz inkább az elmédre, és ne engedd, hogy sok mocsokkal töltsék meg azt! Keress, kutass és fejlődj! A Bhagavad gítában (7.3) ez áll:

„Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is."