default

A nagy ugrás

Az ember háromszorosan determinált lény: biológiailag, mentálisan és spirituálisan.

A biológiai determináltság az emberben rejlő állat, melynek megszelídítése legtöbbünknek szép és bukásokkal terhes, életre szóló feladat.

Hogyan jut el az ember a durva testi-biológiai síktól a mentális-szellemi szintekig? Nagy erőfeszítések árán, nyomorékságától bicegve és mámorától tántorogva talán még fölkapaszkodik ide valahogy. De hogy az intellektuálistól miként jut el a lelki, a transzcendens síkra - ez a nagy kérdés.

Miért?

Mert az igazi különbség nem a biológiai lét ösztönszintje és az állatiasságából épphogy kimosakodott brutális intellektus között létezik, hanem emez és az érzékfölötti, antianyagú, transzcendentális dimenzió között, ahová a bicebóca emberi ész aligha képes fölkapaszkodni.

Ez a spirituális átjutás a nagy ugrás, ez a misztérium. Viszont ebben az ugrásban nem elegendő az önnön erő, hanem egy spirituális mozgatórugóra, valami plusz összetevőre is szükség van...

Ezt a szükséges tényezőt, ami átlendít az akadályokon szolgáltatják a Védák, a bennük rejlő információk által, a mantrák és a meditációs gyakorlatok ismerete és végzése, valamint a bhakti yoga gyakorlatai, amelyek túlmutatnak a hétköznapi tettek korlátain.