default

Az egyéniség kérdése

Egyszer kaptam egy levelet egy távoli ismerőstől.

Ez állt benne:

"Lássuk be. Beálltál a sorba, csatlakoztál egy csoporthoz, egy hitrendszerhez, ezzel teljesen feladtad az egyéniségedet. Ti mindannyian ugyanazt gondoljátok, dogmákat követtek. Megmondják, hogy mit csinálj, hogyan csináld, és többé már nincsenek önálló gondolataid. Elvesztetted a személyiségedet. Ezenkívül mindannyian ugyanúgy öltözködtök."

Ezt válaszoltam neki:

"Úgy néz ki, te nagyon magasra értékeled az egyéniség kérdését. De amit a leveledben írsz az tönkreteszi a valódi egyént és úgy határozza meg az embereket, mint akik nem többek üres robotoknál, akik készen állnak a programozásra.

Úgy állítod be, hogy az ember az által válik egyéniséggé amilyen ruhákat hord, amilyen zenét hallgat, stb. Szerinted a dolgok amiket csinálunk tesznek minket egyéniséggé, és ha a te nézeted szerint nem a "megfelelő" dolgokat csináljuk, akkor elveszítjük a személyiségünket.

Ha ezek által egyéniséggé kell tennem magam, akkor alaphelyzetemben nem vagyok egyéniség. Valamiféle üres tábla vagyok, akinek ki kell menni és meg kell vásárolnia a személyét, és viselnie kell az "egyéniségét".

Ezzel olyan dolognak írod le az egyéniséget, amit ruhaboltokból és hajszalonokból szerzünk.

Mi, akik a spirituális tudatosságot gyakoroljuk, más nézőpontból látjuk ezt a témát. Az egyéniség az amik vagyunk, nem az amivé válunk. Az igazi egyéniség nem a ruha amit viselsz, se nem a hajstílusod. Ez mélyen az önvalóban rejlik - egy változtathatatlan, örök valóságként.

Vegyünk 300 embert. Vágjuk le mindnek ugyanolyanra a haját, öltöztessük fel őket ugyanabba a ruhába, és sorakoztassuk fel őket egy fehér fal előtt. Ez 300 ember ugyanazzal a hajjal, ugyanabban a ruhában. De ha mész, és külön-külön beszélgetsz velük, világos, hogy mindegyik továbbra is különálló egyén, különálló személyiség.

A ruha nem határozza meg és nem is töri meg az egyéniséget. Akinek kék haja van és neonsárga öltönyt visel gumicsizmával, annak semmivel sincsen több egyénisége, mint egy borotvált fejű sáfrányba öltözött szerzetesnek, mert az egyéniségnek semmi köze a külső megjelenéshez.

"De ti mind ugyanazt gondoljátok. Így csak egy nagy birkanyáj vagytok..."

Nem értem a logikádat. Azt mondod, hogy az egyéniség csak addig marad meg, amíg az emberek nem értenek egyet egymással? Amint egyetértenek, csak egy rakat klón, egy birkanyáj lesznek? Ez egy olyan filozófia, ami nem működik a valóságban.

A matematikában mindenki úgy gondolja, hogy 2+2=4.

Mindenki pontosan ugyanígy hiszi. Egyetértenek ebben. Tervezed, hogy írsz majd egy levelet minden matematikusnak, közölve velük, hogy mindannyian csak agyatlan követők, egy önálló gondolatokkal nem rendelkező birkanyáj?

A Krisna-tudat, mint a matematika, szintén egy empirikusan ellenőrizhető tudomány, amely racionálisan foglalkozik a spiritualitás témájával. Így nem szokatlanabb két bhaktának (= Krisna hívőnek) ugyanazt az alapvető dolgot hinni, mint amennyire két matematikusnak azt elfogadni, hogy 2+2=4.

Az ember nem veszíti el az egyéniségét attól, hogy Krisna-tudatos lesz. Éppen ellenkezőleg, addig nem jön felszínre az igazi személyiség, amíg valaki nem Krisna-tudatos.

Egy bhakta intenzíven szereti az egyéniségét és személyiségét, tudva, hogy ezek az eredeti önvaló rendkívül lényeges tulajdonságai.

De amikor fejest ugrunk az anyagi tudatba, akkor a hamis személyazonossággal eltemetjük ezt a felbecsülhetetlen értékű egyéniséget.

A mainstream társadalom arra "oktat" minket, hogy úgy éljünk, mintha a testünk lennénk. Ez tárgyakká tesz minket, személyek és egyének helyett. Ha pusztán csak egy testnek látom magam, ami atomokból épül fel, az atomok nem mások, mint személyiség és egyéniség nélküli tárgyak. Ennek következtében magunkat is úgy látjuk, mint egy személyiség és egyéniség nélküli tárgyat.

A test a léleknek a jelmeze, egy ideiglenes, átmeneti karakter az anyagi élet fantasy-szerepjátékában.

Krisna-tudatossá válni azt jelenti, hogy fokozatosan felemelkedünk a testtel való azonosításunk behatároló illúziójából, és felfedjük a valódi Ént, a maszkok és szerepek mögött rejtőző igazi Egyént.

A Krisna-tudat nem veszi el az egyéniséget. Felszínre hozza az egyéniség legmagasabbszintű lehetőségét, felélesztve az eredeti lelki azonosságot.