default

Az elme játéka

Az elmét egy kristályhoz hasonlítják, amely átveszi annak a közegnek a színét, aminek a közelébe kerül. E meghatározó szerepe miatt az elme megtisztítása, fegyelmezése rendkívül fontos minden lelki törekvésben.

Patanydzsali szerint a jóga nem más, mint a mentális változások megzabolázása, illetve az érzékszervek és az elme állandó kontrollja.

Az elme csapongó természetű, nehezen összpontosítható. A tökéletesség állapota az, amikor megszűnik a testi fájdalom, az elme szilárd és egyedül az önvalóval van kapcsolatban - ez az egyhegyűség.

A Bhagavad-gíta szerint szerint az elme fegyelmezését az elégedettség, az egyszerűség, az önfegyelem és a lét tisztítása alkotja (17.16). Természetes módon, lelkileg hasznos táplálékkal ellátva az elme könnyebben fegyelmezhető, mint erőszakkal.

A legtöbb iskola önálló tényként kezeli az elmét, amely az érzéktárgyak és érzékszervek, illetve az értelem és az önvaló között közbülső szerepet foglal el. Belső érzékszervként az örömöt és a fájdalmat érzékeli. Mérlegel és javasol az "én" számára, s az intelligenciával történt párbeszéde után döntést hoz a továbbiakról. Fő feladata a gondolkodás, az érzés és az akarat funkcióinak gyakorlása.

A Bhagavad-gita a következőkre figyelmezteti az önmegvalósításra törekvőt:

„Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik."

Barátság azt jelenti, hogy segíti az ember számára az élet végső célját elérni, ellenségként pedig itt tart bennünket az anyagvilág kötelékei között.