default

Mi a kapcsolat a fogyasztói kultúra, a materializmus és a környezeti válság között?

A környezet pusztulása riasztó méreteket öltött. Nap mint nap súlyosabb becsléseket tesznek közzé a globális felmelegedéssel, az ózonréteg pusztulásával, a termőtalaj eróziójával, az esőerdők irtásával, a savas esőkkel, a mérgező hulladékokkal, a fajok gyorsuló ütemű kihalásával és az élelemben és a vízben található növényvédő szer maradványokkal kapcsolatban.

Számos tudós szerint alig van vissza néhány évtizedünk, mielőtt a létfontosságú ökoszisztémák helyrehozhatatlan károsodásokat szenvednek és tömeges emberveszteséggel kell számolnunk.

De kezdjük az elején! Mit jelent az a szó, hogy materialista? Hogy a szó pontos definícióját megkapjuk, segítségül hívtam a wikiszótárat, ahol egy olyan érdekes megfogalmazásra bukkantam, ami nagyon jól definiálja ezt szót, mivel már önmagában is egy öngólnak tűnik a követői számára.

Materialista (főnév):

1. Anyagelvű személy, aki a materializmus híve, aki szerint minden létező dolog és jelenség oka anyagi, fizikai-kémiai természetű, és a dolgok létezése nem függ a gondolatoktól, a fizikailag érzékelhető anyagi világon kívüli okoktól.

Egy materialista számára a halállal vége mindennek. Egy materialistának nincs szüksége a vallásra.

2. Anyagias ember, aki az eszmei értékek és szemlélet fölé helyezi az anyagi javakat és szemléletet; aki mindent a (ráfordított vagy haszonként elérhető) pénz mennyisége szerint ítél meg.

Korunkban egyre több a materialista. Még az is lehet materialista, aki egy vallás követője, és hisz Istenben vagy a túlvilágban.

Most kérlek gondolkozz el egy kicsit, akkor is, ha te is egy ilyen megrögzött materialista vagy, és egóból elutasítod azt, hogy az ebbe vetett hitedet valaki megkérdőjelezze! A materializmus alapjaiban magában hordozza a fogyasztói kultúrát, vagyis inkább a fogyasztói kizsákmányolást, amit becézgethetnek szabadpiaci kapitalizmusnak is, de nem több, mint az árucikkek vég nélküli felhalmozása, a tömegek kihasználása, és a környezetünk fokozatos elhasználása. Újra idézem a wikiszótár definícióját:

Anyagias ember, aki az eszmei értékek és szemlélet fölé helyezi az anyagi javakat és szemléletet; aki mindent a (ráfordított vagy haszonként elérhető) pénz mennyisége szerint ítél meg.

Ennyi! Nincs ebben a gondolkodásban semmi nemes, szép, vagy bármilyen szempontból értékelhető. Mi csak fizikai lények vagyunk, akik nem többek egy zsák szerves vegyületnél, és az élet célja pedig nem valami nemes és spirituális dologban keresendő, mert csak túlfejlett majmok vagyunk, ezért a fejlett értelmünket nem kell az önmegvalósításra fordítani, hanem nyugodtan elpazarolhatjuk az állatias ösztönök hajszolására, és persze a vég nélküli fogyasztásra.

És akkor nézzük a környezeti válságot! A fogyasztói társadalom azért okoz környezeti katasztrófát, mert az uralom elvén alapszik (ember és ember, valamint természet és ember között), valamint a folyamatos, vég nélküli növekedésen (növekedés nélkül a kapitalizmus megszűnne létezni).

Miért szükségszerű, hogy a fogyasztói "kultúra" tönkremegy a folyamatos növekedés, tehát kizsákmányolás nélkül?

1950 óta az ipari termelés 50-szeresére nőtt. Ilyen növekedés egy véges környezetben nyilvánvalóan nem folyhat a végtelenségig katasztrofális következmények nélkül. Azonban, mint ahogy azt a "növekedés vagy "halál" szlogen is sugallja, elméletileg kizárható, hogy a mai rendszerünk megszabadul ettől a függőségétől. Fontos megérteni, miért.

A társadalmunk alapja a profittermelés. A cégnek, amennyiben jövedelmező akar maradni, olyan olcsón kell árukat és szolgáltatásokat előállítania, hogy versenyképes legyen más, hasonló iparágban tevékenykedő cégekkel szemben. Ha az egyik cég növeli a termelékenységét (amivel mindegyik próbálkozik), akkor olcsóbban tud termelni, ezzel pedig aláígér az ellenfeleinek, nagyobb piaci részesedést szerez, végül pedig csődbe kergeti a kevésbé gazdaságos cégeket.

Ezenfelül ahogy a nagyobb termelékenységű, jövedelmezőbb cégek terjeszkednek, gyakran puszta méretükből előnyt kovácsolnak (pl. nagytételben vásárolják a nyersanyagokat), ami további előnyt jelent kevésbé termelékeny versenytársaikhoz képest. Ezért a növekvő termelékenység elengedhetetlen a túlélésükhöz.

A termelékenységet kétféleképp lehet növelni: a munkások kizsákmányolásának növelésével (azaz hosszabb munkaidő, intenzívebb munkatempó ugyanannyi fizetésért), vagy új technológiák bevezetésével, amelyek csökkentik az ugyanahhoz a termék vagy szolgáltatás előállításához szükséges munkaidőt. Annak köszönhetően, hogy a munkások küzdenek a kizsákmányolásuk növelése ellen, a megfelelő eszköz az új technológiák bevezetése lenne, (bár a mai vezetők mindig próbálnak olyan módszereket találni, melyekkel az adott technológiával dolgozó munkásokat még jobban kizsákmányolhatják).

Azonban az új technológiák drágák, ami azt jelenti, hogy a folyamatos fejlesztés érdekében a vállalatoknak folyamatosan növelniük kell az eladást, így folytatva a tőke (gépek, alapterület, munkások, stb.) felhalmozását. Valóban, a mai modellben az egy helyben maradás válságot jelent - így egy cégnek állandóan törekednie kell a nagyobb profit megszerzésére, és így kénytelen terjeszkedni és befektetni. Más szavakkal, a túlélés érdekében a cégeknek állandóan terjeszkednie kell és folytatnia a tőke felhalmozását; növelnie a termelékenységét, hogy eleget adhasson el a növekedés fenntartásához és a tőke felhalmozásának folytatásához. Azaz nincs más lehetősége, csakis a "növekedés vagy halál", vagyis a "termelés a termelés kedvéért".

Tehát elméletileg kizárható, hogy a mai kor társadalmi berendezkedésével megoldhatjuk a környezeti válságot, mivel a növekedési elv saját alaptermészetéhez tartozik:

"A kapitalista piacgazdaságban a ‘növekedés határairól’ beszélni olyannyira értelmetlen, mint egy harcos társadalomban a háború határairól beszélni. Az ilyen szellemiségű társadalmat nem könnyebb "meggyőzni", hogy korlátozza a növekedést, mint egy átlag embert, hogy hagyja abba a lélegzést, vagy épp egy zöld növényt, hogy álljon le a fotoszintézissel.

A mai társadalom ‘megzöldítésének’ minden kísérlete kudarcra van ítélve, mivel a véget nem érő növekedés a rendszer alaptermészetéhez tartozik."

Amíg a fogyasztás eszméje létezik, ami a materialista gondolkodásban gyökerezik, szükségképpen folytatni fogja a természetpusztítást, addig, amíg meg nem semmisíti az emberi élet szerves előfeltételeit. Ezért nem lehet kompromisszumot kötni: az alapvető gondolkodásunkat, és az életről alkotott felfogásunkat kell megváltoztatnunk!

Nem vagyunk csupán az anyag termékei, örök szellemi lelkek vagyunk, és a boldogság kulcsa nem a fogyasztás mértékének a növelésében található, az érzéktárgyak külső világában, hanem saját belső önvalónk birodalmában. A boldogság és elégedettség növelése így a meditáció tökéletesítésében, a lelki tudás gyarapításában, és az Abszolút Igazsággal való kapcsolatunkban keresendő.

Nem arról van szó, hogy ne változtassuk meg az életmódunkat, hanem arról, hogy ez önmagában kevés. Te is tehetsz azért, hogy kialakuljon egy olyan mozgalom, és ezen keresztül egy valódi emberi kultúra, amely létrehozhat egy olyan rendszert, ami emberhez méltó és ökológiailag is fenntartható.