default

A haladás csak egy mítosz!

A mai világban általánossá vált az az elképzelés, mely szerint az emberiség lineárisan halad előre, s szüntelenül fejlődik.

De miközben hátradőlsz a foteledben, és abban a tudatban, hogy biztosan jó irányba halad kicsiny világunk, belemerülsz az új okostelefonod nyújtotta élvezetekbe, legalább elméletben gondold csak végig, mi van akkor, ha ez még sincs így... Manapság egyre többen jutnak arra a következtetésre, hogy talán ez mégsem pont így van. A haladás lassan kezd csak egy mítosszá válni. Hogy miért? Nézzél csak körbe magad körül a világban. Nemzetközi diákmozgalmak szerveződnek, ellenkultúrák jelennek meg, sokfelé háborúk sújtják az embereket, általános a fegyverkezés, környezetszennyezés, globális egyenlőtlenségek, etnikai konfliktusok, stb.

Senki sem vitatja, hogy az a technikai fejlődés, ami a reneszánsz óta bekövetkezett Nyugaton, emberemlékezet óta páratlan és egyedülálló. De van itt egy kérdés, ami nem hagy nyugodni minket: vajon a termelés és a fogyasztás az egyetlen szempont, ami alapján egy civilizációt fejlettnek nyilváníthatunk? Valóban az emberiség fejlődésének vagyunk a szemtanúi, vagy csak egy torz álomnak, amit e fejődésről szőttünk? Egy ábrándképnek, ami tipikusan erre a korra és ezekre a népekre jellemző?

A védikus felfogás szerint jelen korunk, a Kali-yuga egyik jellemzője, az intelligencia és a memória gyengülése mellett az emberi erények, mint például a lemondás, a tisztaság, az önvaló utáni kutatás és sok más értékes dolog eltűnése. Az emberek anyag és egó központúak lettek, és ebből adódóan az univerzum magasabb dimenzióit nem képesek érzékelni, mert a tudatuk túl beszűkült hozzá.

Nehéz volna elsiklani a felett a tény afelett, hogy a közvélemény sokáig csupán a mi luxusbehemótjaink lesoványodott előfutárainak tekintett más kultúrákat és civilizációkat. Mára némileg megváltozott ez a kép, és az emberek egyre inkább megértik, hogy a

„kultúra"

és a

„civilizáció"

szavak magukon viselik a faji és etnikai felsőbbségtudat bélyegét. Számukra a Nyugat olyan beteges rögeszméi, mint a mértéktelen individualizmus, a technikai fanatizmus vagy a gazdasági mámor immár nem jelentik az emberi fejlődés csúcspontjait.

Minden diák tudja, hogy az emberiség fejlődéstörténetében megfigyelhetők bizonyos kulcsmozzanatok, amelyek felgyorsítják az emberiség feltartóztathatatlan előrenyomulását, amely végül - napjainkra - szédítő magasságokba tör. A posztmodern iskola képviselőinek kivételével a történészek többé-kevésbé egyet is értenek abban, hogy melyek az emberiség történetének e legfontosabb fejezetei.

A történet az őskori Afrikában kezdődik, ahol megjelennek az emberszabásúak, az aggyal rendelkező majmok.

„Emberré válás"

Második fejezet: az emberek felfedezik a mezőgazdaságot, majd az első városokba tömörülnek, és olyan közösséget alakítanak ki, ahol már nem mindenki földműves.

„A civilizáció feltalálása"

Harmadik fejezet: az i.e. 6. században hirtelen vallásos és morális rendszerek bukkannak fel a civilizált világ minden táján.

„A lelkiismeret kifejlődése"

Negyedik fejezet: Európa és a Közel-Kelet birodalmai bevezetik a világbirodalom fogalmát.

„Erőfeszítések a tartós békéért"

Az ötödik fejezetben megszületik a racionalizmus és az empirikus tudomány.

„A racionalizmus beköszöntése"

Hatodik fejezet: a tizenötödik század végén az európai és afrikai társadalmak amerikai társadalmakkal találkoznak.

„Egységben a világ"

Hetedik fejezet: a tizennyolcadik században az ipari forradalom lázban tartja a világot.

„A természet energiáinak felszabadítása"

Nyolcadik fejezet (csúcspont): a világ a demokratizálódás irányába mozdul el a tizenkilencedik, és a dekolonizáció irányába a huszadik században.

„Uralom önmagunk felett"

A magunk teremtette végzet immár szüntelen gazdasági fejlődést követel. S mit hagyunk magunk után? Tönkretett környezetet és elapadt erőforrásokat (A természet energiáinak felszabadítása?); interkontinentális háborús övezeteket (Egységben a világ?); és elidegenedett, kiüresedett embereket (A racionalizmus beköszöntése?). Hogyan tekinthetjük magunkat értelmesnek és racionálisnak (Uralom önmagunk felett?), ha nemhogy a környezetünket, de még a saját életünket sem tudjuk kézben tartani? Ha őszinték és reálisak vagyunk, és szem előtt tartjuk ezeket a felismeréseket, India ősi kultúrájának megismerése csak gyümölcsöző lehet számunkra. A bölcsességek világát a védikus szövegek tárják elénk.

Govinda Klub Extra - kiemelt esemény - Augusztus 29. 18.00
Govinda Klub Extra - kiemelt esemény - Augusztus 29. 18.00