default

Buddha : rövid ez az emberi élet és nem szabad ostobaságokra vesztegetni!

Az Úr Buddha mesélt egyszer egy történetet a tanítványainak, amely példa arra, hogy milyen rövid ez az emberi élet és nem szabad ostobaságokra vesztegetni.

Volt egyszer egy ember, akit mérgezett nyíllal lőttek meg az erdőben. Azonnal elrohant egy orvoshoz és így könyörgött neki:

- Kérlek, segíts rajtam! Ha nem csinálsz velem valamit nagyon gyorsan, meg fogok halni. Mérgezett nyíllal lőttek meg. Így könyörgött a páciens, mire az orvos így válaszolt: - Rendben. Képes vagyok arra, hogy meggyógyítsalak, de mielőtt megtenném, felelned kell néhány kérdésemre. - azzal kérdezősködni kezdett.

- Milyen ember volt, aki meglőtt téged? Magas volt vagy alacsony? Sovány volt vagy kövér? Világos volt-e a bőre vagy inkább sötét? Azonkívül tudni szeretném a nevét és hogy milyen nemzetséghez tartozott.

Továbbá azt is meg kellene tudnom, hogy milyen íj volt az, amellyel meglőttek téged. Fából készült-e vagy csontból? Ha fából, akkor milyen fajta fából és melyik erdőből származik? Ám ha csontból készült, akkor milyen állatnak a csontja és melyik csontjából készült? Az is kérdés még, mennyi idős volt az állat, amelynek a csontjából az íjat készítették.

Valamint az is kérdés még, hogy miből készült az íj húrja. Állati vagy növényi eredetű volt? Mindent pontosan szeretnék tudni róla. Ezután a nyílvesszőről kérdezett: - Milyen volt a hegye a nyílvesszőnek? Kőből, fémből vagy csontból készült? Ha kőből, akkor milyen kő volt az, ha fém, akkor milyen fém? Miféle fából készült a nyílvessző szára és honnan származik? Továbbá milyen madár tolla van a végében, és az farktoll avagy szárnytoll?

Így kérdezősködött az orvos egészen addig, amíg a páciens belehalt a kezelésbe. Amint említettük, az Úr Buddha ezzel a történettel azt akarta szemléltetni, hogy milyen rövid az emberi élet és nem szabad elpazarolnunk hiábavaló dolgokra. Különösen nem érdemes a múlt életekben történt dolgok megismerésére fordítani túlzott erőfeszítéseket.

Sríla Prabhupáda azt mondta:

„Tanulj a múltból, tervezz a jövőre, de élj a jelenben!"

Néha talán érdekesnek tűnhet azon gondolkodni, vajon mi is történhetett velünk előző életeink során. Ám ha ez elvonja figyelmünket azoktól a gyakorlatoktól, amik a létünk felemelését szolgálják, akkor nem csak hogy haszontalan, de még kifejezetten rossz is számunkra.