default

Test-tudat

A legtöbb plakát, reklám, tévéműsor nem más, mint egy végtelen kampány a testi kényelem biztosítására. Ez egy megszállott érdeklődést teremt a testtel való törődéssel, és rendkívüli módon eltávolít a magasabb tudatossági lépcsőktől. Az ilyen hozzáállás teljes egészében terméketlen az emberi fejlődés szempontjából, és így abszolút módon képtelenek leszünk szabadon gondolkodni!

Mindazonáltal minden nap akaratlanul is folytatjuk ezt az életformát, és így számtalan kis magot ültetünk el a szívünkben, amik aztán kihajtanak, és olyannyira megnőnek, hogy ezután már szükség sem lesz a saját gondolatainkra.

Élvező mentalitásunk eredménye az élet testi felfogása:

„Meg kell szereznem."

Aztán pedig:

„Még több kell belőle!"

Elvégre is megtehetjük, nem? Hiszen, mi vagyunk az uralkodó faj, az élvező. Sajnálatos módon, amit kifizetődőnek véltünk, az a szellemi lélek számára a belebonyolódás rémálmává válik.

Immár a reklám sem elsősorban az, ami eredendően volt. Termék vagy szolgáltatás vásárlását ösztönző eszközként indult, a ma emberének azonban inkább egyfajta (kéretlen) életvezetési tanácsadást biztosít. Ez részben oka, részben következménye annak, hogy egyre inkább életformát venni járunk az üzletekbe. Egy edzőcipőt, melynek előállítása és piaci bevezetése ötezer forintba kerül, akár negyvenezerért is el lehet adni, ha megfelelő "mítoszt" sikerül építeni köré. A vásárlás pedig egyre inkább önkifejező gesztusként működik, hiszen a valódi önvalóról már egy csepp tudásunk sem maradt...

A reklám életvezetési tanácsadásban kifejtett hatékonyságát hihetetlenül felerősíti, hogy napjainkban a felnőtt embereknek is alapvető létállapota a tanácsra szorultság. Egyre riadtabban és gyámoltalanabbul álldogálunk életünk terében, behúzott nyakkal, kétségbeesetten tekingetünk jobbra-balra, hol késik a megnyugtató mosolyú profi, aki szemérmes díjazás ellenében elsimítja helyettünk életünk problémáit .

Látnunk kell: miközben a reklám meggyőz minket arról, hogy a népszerűsített termékek a számunkra ideális létmód elengedhetetlen kellékei, közben akaratlanul - mintha csak "láthatatlan kéz" vezetné - hozzájárul a fogyasztásra épülő társadalom pszichológiai feltételeinek újratermeléséhez is. Kondicionál bennünk egy olyan világképet, melyben mindenfajta problémára a pénzköltés valamilyen módja jelent megoldást. Az olyan humán szükségletek, mint az önmeghatározás, a közösséghez tartozás vagy a szórakozás igénye mind vásárlásösztönzőkké válnak.

Cselekedeteink mozgatórugója az, hogy valamilyen élményt remélünk az erőfeszítésünk eredményeként. És csalódottak akkor vagyunk, ha nem jön a várva-várt eredmény. Sajnos nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy hiába rendezünk el mindent megfelelően, hiába érjük el amit terveztünk, mégsem jön a várt élmény. Miért? Mert örök lelki lények vagyunk, és a valódi elégedettséget nem tudjuk pusztán a test és az elme követeléseinek eleget téve megtapasztalni. Ehhez a boldogsághoz inkább befelé kéne tekinteni, nem a kirakatok felé, mivel közelebb van, mint azt gondolnánk.

Sajnos sok ember fél attól, hogy hitrendszerük valamilyen kihívással kerül szembe, és halálra ijednek, ha szokványos gondolkodási módjukat esetleg sutba kell dobni, és az élettel kapcsolatos egyéb perspektívákkal kell szembenézniük. Nem szívesen tanulmányozzák az ősi bölcsességet, mert rettegnek attól, amit ez megkövetelhet tőlük. Így inkább folytatják útjukat a tömegek irányába, és ahelyett, hogy az önmegvalósítás lelki technikáival érnék el a boldogságot és az elégedettséget, csak az anyagi erőfeszítéseiktől remélik a sikereiket. Pedig sokkal mélyebb tapasztalatok is léteznek, mint amit a reklámok ígérnek...