default

Követni önmagadat

Szerzetesként utazom a vilagban, spiritualis alapelveket tanítva. A következő egy erdekes beszelgetes ami néhány fiatal fiúval folytattam az egyik előadásom utan.

- Nekem nincs szükségem Istenre. - mondta az egyikük. - Nekem megvan a saját utam.

- Oké. - mondtam neki. - Milyen "út" az az út?

Mintha várta volna ezt a kérdést. Habozott. Végül megszólalt:

- Saját magamban hiszek. Magamra támaszkodom. Csak önmagamat követem.

- Magadban hiszel, magadra tamaszkodsz, és önmagadat követed. Szuper. De ki vagy te magad?

Mégtöbb habozás. Megpróbált válaszolni, de rájött, hogy képtelen. Megkérdeztem:

- hogyan hihetsz valamiben, tamaszkodhatsz rá, es kovetheted ha igazából azt se tudod, hogy pontosan micsoda az önvaló?

Hallgatással válaszolt.

- Ezert van szuksegunk spirituális tudasra es lelki gyakorlatokra. Ezek segiteni fognak felismerni az önvalót. Az első pont, hogy az "Én" az nem ez a test.

Válaszolt:

- Igen. Nem vagyok ez a test. Az összes eszményem gyűjteménye vagyok. A gondolataim.

- Ezek az eszmények nem az önvaló. Ezekre kívülről vagyunk kondicionálva.

Többet beszélgettünk. Végül egyetértettek, hogy az önvaló több mint a test vagy pedig a finomfizikai gondolatok, elmebeli eszmények. Ekkor megkerdeztem:

- Mostmár tudjuk, az mi nem az önvaló. Na de akkor mégis mi az?

- A lélek?

- Igen. Az önvaló a lélek, egy szellemi részecske, amely része a teljes egésznek. Ugyanúgy ahogy egy gitárhúr része a teljes gitárnak. Ha levagod a gitárhúrt, es ledobod a járdára, milyen értéke van?

- Semmilyen.

- Igen, mert használhatatlan. De amikor a teljes gitárhoz csatlakoztatod a húrt, felhangolod és minden.. akkor annyira értékessé válik, ugye? Zenét tud létrehozni. Dallamokat tud teremteni. A gitárhúr értékes, ha a teljes gitáron van. De önmagában, a járdára dobva teljesen értéktelen. A rész akkor lesz haszontalan, ha nem kapcsolódik a teljes egységhez.

Bólintottak.

- Az Én, az egyéni lélek - folytattam - a Legfelsobb Lélek része. Amikor az egyén elkülönülten akar élni a teljes egységtől, olyanna válik, mint a járdán heverő gitárhúr. És ez az amit tettünk. Lekapcsolódtunk a teljes egészről. És mint a gitárhúr, az értékünket elfelejtettük, a célunkat elfelejtettük. A legtöbb időnket úgy töltjük, hogy megprobaljuk kitolteni az ures elet hezagjait, miközben elrohadunk a járdán.

- az Én igazi természete, - magyaráztam - hogy a teljes egységet szolgálja, mint ahogy a húr szolgálja a gitárt, ezzel elerve legmagasabb lelkiállapotát es beteljesítve tökéletességét.

- Mit értessz az alatt, hogy teljes egység? - Kérdezték.

- Tudod, Isten. Bárhogy is hívod. Jézus, Krisna, Allah.. Az én legmagasabb megnyilatkozása Isten szolgálata.

- Oh.

- Ezt jelenti igazából, hogy követed önmagadat. Ezt hívjuk Krsna tudatnak.

Ők elgondolkodtak, én meg hálás voltam.