default

A vándorok menedékhelye

Bírbal nagyra értékelte az alázatosságot. Maga is hű példája volt ennek. Akhbar császár 13 évesen került a trónra. Ezt követően a világ egyik leghatalmasabb birodalmát építette fel. Fényes pompában élt. Ennek tudatában talán nem érthetetlen, hogy a császár néha olyan felfuvalkodott módon viselkedett, mintha az egész világ az övé lenne. Egy nap Bírbalnak elege lett ebből.

Szakadt koldus álruhát öltött magára és a palota legszebb benső kertjének közepén leheveredett. Tudta, hogy az uralkodó nemsokára lejön sétálni, gyönyörködni kertjében..

Így is lett. Ahogy Akhbar meglátta koldust kertje közepében heverészni, igen csak felháborodott, és üvöltve szólt hozzá:

- Hát te mi az ördögöt keresel itt!!? Azonnal kelj fel, és takarodj a kertemből!

A koldus kinyitotta a szemét, de nem mozdult, álmos hangon válaszolta:- Valóban a te kerted ez Uram?

- Hát persze üvöltötte a császár

- A kert a szökőkutak, a rózsaligetek, a palota, az egész birodalom, mind az enyém!

A koldus lassan feltápászkodott.

- És te előtted Uram kié volt mind ez?

- Hát természetesen az apámé. Válaszolt meghökkenten a császár. Dühe most kicsit alább szállt, mert tanult embert sejtett a rongyok mögött.

- Na és kié volt mindenek előtt?- kérdezte a koldus csendesen

- A nagyapámé.

- Tehát a kert, a palota, a birodalom és itt minden, mindez csak születésed óta a tied, s ha meghalsz a fiadra száll, aztán az ő fiára. Így van?

- Természetesen- felelte elmélázva a császár

- Tehát ha jól értem, mindannyian itt vagytok egy darabig, aztán meg tovább mentek, ugye?

- Igen.

- Akkor olyasmi ez mint a vándorok menedékhelye. Vagy mint az útszéli fa árnyéka. Megpihenünk alatta egy ideig , aztán tovább megyünk. Nem így van?

- De így- felelte csendesen a császár. Minden bizonnyal igazad van, az egész világ csupán egy menedékhely,ahol a földi halandók időznek egy darabig. Erről beszélsz, nem? Semmit, de semmit nem mondhatunk magunkénak ezen a földön, ahol csak átutazunk, egy napon pedig tovább állunk.

- A bölcs helyeslően bólintott a császárnak, majd földig hajolt, lehúzta álruháját.

- Uram ne haragudj, így szerettelek volna rávenni, hogy gondolkodj el ezeken a dolgokon?.

- Akhbar meglepetten és örömmel ölelte magához bölcstanácsadóját, és megköszönte neki a bölcs példázatot, és helyreigazítást.